Rólunk írták!

Kezdő tanfolyamon vettem részt és nagy megelégedésemre elmondhatom,hogy kitűnő hangulatban,családias légkörben laikusok számára is érthető módon zajlott az oktatás (amit nem mindenhol lehet elmondani)Magas szintű pedagógiai szakértelemmel.Mivel a gépem még új javítást nem igényel,de viszont a táv segítséget már igénybe vettem ami kitűnően működött.
                                        János
--------------------------------------
Munkám során több mint 20 éve használtam számítógépet. Előbb csak Wordöt és Excelt használtam, majd az internetet is. Ezen a tanfolyamon azonban nagyon sok a használatot megkönnyítő, gyorsító új ismeretet szereztem, amelyek lényegesen megkönnyítik a számítógép használatát.
Bátran javaslom mindenkinek ezeknek az új ismereteknek elsajátítását a tanfolyam keretein belül.
                                  Lajos
----------------------------------
Nagy örömömre a PcHáziorvosnál a számítógép tanfolyamon azt kaptam, amit a tanárképző főiskolán tanultam, amit a tanárok kérnek a felnőttképzésben résztvevő oktatóktól, nagy türelmet, szakértelmet, segítőkészséget. Jómagam 70 évesen ültem a számítógép elé, ahol sok-sok mindent sikerült megtanulnom az oktatóktól, akik készségesen, közérthetően feleltek a kérdéseimre, gyakorlatban mutatták meg a számítógép használatát.

                       Aszódi Gábor

-----------------------------------

Én a mai világban ilyet nem pipáltam ! Minden pontos és preciz. Nem holmi almanach keresgélés, hanem minden a fejben és követhetetlen gyorsasággal. Na és közben a megszívlelendő javaslatok, figyelem felhívások, hogy mit és hogyan. A megígért, megajánlott produktum 100 % - os teljesítése. A gépem megújult és hihetetlen gyors. Mindez megfizethető áron. Csak javasolni tudom és fogom is az ismeretségi körömben. Köszönöm T. R.                      

                                       Gyula

----------------------------------

Preciz, gyors, korrekt, megbízható csak ajánlani tudom!! Örülök, hogy megismerhettem. Az biztos ezentúl koklerekkel nem foglalkozom a gépem javítását csak vele fogom végeztetni.

                                      Attila

----------------------------------

Pontos, gyors szakszerű hozzáértésével mindig tökéletesen kijavítja számítógépem problémáit. Csak ajánlani tudom mindenkinek, és ezer hála mindenért! :)

                                        Viki

----------------------------------

Hihetetlen!
Precíz, szakszerű kiszolgálásban volt részem a számítógépem karbantartásakor. Ráadásul: a használatra vonatkozóan továbbképzésben is részesültem, ami egyértelmű és érthető volt, és még a távsegítség lehetőségét is megkaptam.
Minden szolgáltatásnak ilyennek kellene lennie, ez már a jövő színvonala.
Mindenkinek ajánlom!!!

                             Edit

----------------------------------

Régi jól bevált háziorvosom sok év óta tökéletesen karbantartja a számítógépeimet. Mindig ellát hasznos tanácsokkal, ha szükséges távsegítség útján is pillanatok alatt érkezik a segítség. Még soha nem hagytak cserben a gépeim, köszönhetően a szakszerű karbantartásoknak.

                             Karcsi

-----------------------------------

Szuper gyors és megbízható!!!!

Köszönöm!!!


                        Luxy

Számítógép, pc, notebook, netbook, laptop, leptop, informatikai képzés számítógép képzés, informatikai oktatás, számítógép oktatás, Számítógép javítás, szerviz, javítás Számítógép karbantartás, pc doktor, pchaziorvos
Tesztek
2015.05.26 11:06

OpenHour Chameleon médialejátszó teszt

A Syabasból lett Cloud Media sosem riadt vissza a szokatlan megoldásoktól; 4K-s médialejátszója sem hétköznapi.

Habár ma már a legtöbb okostévében van médialejátszó is, ezek képessége messze nem olyan jó, hogy a dedikált eszközök létét akár csak egy pillanatig is képesek lennének veszélyeztetni. Kiváltképp, ha valaki az átlagosnál is komolyabban gondolja a filmnézést – azaz nem elégszik meg a Full HD felbontással, hanem 4K-s filmekre (is) pályázik. Az OpenHour Chameleon ebben az esetben mindenképpen egy megfontolásra érdemes versenyző.

Külső

A felhasználói vélemények megoszlanak abból a szempontból, hogy vajon egy médialejátszónak mennyire kell dizájnosnak lenni. Sokan azt mondják, hogy semennyire; ők azok, akik valószínűleg olyan helyre teszik az eszközt, ahol nem látszik. Mások szerint viszont nagyon számít a külső, egyesek odáig merészkednek, hogy csak a szabványos hifi méretet tekintik megfelelőnek, persze hozzá illő külsővel. Az OpenHour Chameleon valahol a két irányvonal között helyezkedik el: egy kisméretű, formája alapján teljesen hétköznapi eszköz, viszont alumíniumból készült borítással rendelkezik, tervezése pedig kellően átgondolt. Ha akarjuk, akkor el lehet rejteni akár a tévé alá is, de az sem baj, ha szem előtt van, nem fog teljesen idegenként hatni a nappaliban.

A Cloud Media médialejátszói között akadt már olyan, amely szebb volt, az összeszerelés minősége és praktikusság szempontjából azonban a Chameleon is hozza a gyártótól megszokott magas szintet. Nemcsak a fedlap, hanem a teljes készülékház alumíniumból készült, a „doboz” alján pedig néhány gumitappancs helyezkedik el, ezúttal különösebb feladat nélkül. A merevlemezt is tartalmazó megoldásoknál a rezgések elnyelése miatt van szükség ilyen talpakra, viszont a Chameleonban nincsen mozgó alkatrész, még ventilátor sem, így mindössze azért jók a gumitalpak, hogy a Chameleon ne karcolja össze a felületet, amelyre ráhelyezzük.

A lejátszó előlapja gyakorlatilag teljesen üres, ide csak a visszajelző LED valamint a távirányító érzékelője került (és a márkajelzés a jobb alsó sarokba), még USB csatlakozó sincsen. Ez akár még hiba is lehetne, de nem az, mert a külső adattároló alkalmi csatlakoztatásához mégsem kell hátul nyúlkálni, elég ha a készülék jobb oldalához hozzáférünk: az egyik USB port itt helyezkedik el, egy kártyaolvasó társaságában.


Mindezek alapján nem túl meglepő, hogy a hátlap sikerül elég zsúfoltra, a fontosabb csatlakozók mindegyike ide került. Balról jobbra haladva itt találjuk az infra port csatlakozóját (hasznos, ha elrejtjük a lejátszót, mert a távirányító érzékelőjét kivezethetjük vele), az optikai és S/PDIF hangkimeneteket, egy Ethernet csatlakozót (gigabit), két USB és egy USB OTG csatlakozót, egy microSD foglalatot valamint egy HDMI kimenetet. Mivel az eszköz támogatja a 4K-s videókat is, a HDMI kimenet természetesen a 2.0-s specifikáció követelményeit is teljesíti. Természetesen a csatlakozók sorából nem hagyható ki a tápcsatlakozó sem, amelynek kialakításából máris tudni lehet, hogy a Chameleon külső tápegységgel rendelkezik.

Akik szeretnék használaton kívül teljesen kikapcsolni az eszközt, azoknak a hardveres bekapcsoló gomb tesz majd jó szolgálatot.

Hardver

A médialejátszók esetében a hardver elvileg nem olyan fontos, mint maga a szoftver, bár olyan rendszerchipből egyelőre nincsen túl sok, amely a 4K-s felbontást is támogatja. Mivel nem az OpenHour Chameleon az első 4K-s lejátszást támogató készülék, és a korábbi modellek szinte minden esetben a Rockchip-féle RK3288-at (ARM) használták, senkinek nem okozhat igazán nagy meglepetést, hogy a Chameleonban is ez a lapka dolgozik. Erről elsősorban azt kell tudni, hogy négy darab Cortex A17-es magot tartalmaz, és a 16 magos Mali-T 764-es GPU-val áll párban. A rendszermemória mérete 2 GB, belső memória viszont nincsen. És ezért írtuk fentebb azt, hogy a hardver csak elvileg nem számít: a Chameleon esetében a rendszert egy SD-kártyára kell másolni, ez lesz a boot eszköz. Az eMMC-s adattárolókhoz képest ez olcsóbb, de sebességben mindenképpen kevesebbet nyújtó alternatívát jelent. Az OpenHour Chameleon mellé jár egyébként egy 8 GB-os kártya, de ez sem túl gyors – viszont nyugodtan le lehet cserélni akár egy 32 GB-os modellre is. Az SD-kártyát particionálni is kell (erről később). Ha a belső kapacitást még tovább szeretnénk növelni, akkor arra a microSD-kártya ad lehetőséget, további 32 GB-tal összesen 64 GB-ra növelhető a belső adattároló kapacitás. De értelemszerűen ez nem a legoptimálisabb helyzet még így sem. Nyilván filmek tárolásához nem elég ennyi hely sem; a filmeket tehát elsősorban USB-s adathordozóról vagy NAS-ról fogjuk tudni lejátszani.

Amit még feltétlenül meg kell említeni, hogy a „doboz” alapból sem WiFi sem Bluetooth adapter nem tartalmaz, azonban az egyik USB portot beáldozva ezt könnyen pótolhatjuk, a CT-USB3 nevű stick egy személyben mindkét fícsört tudja biztosítani.

Használat közben

Az OpenHour Chameleon Android alapokon nyugszik. A jelenlegi verzió az Android 4.4-en, ami már nem számít újnak, de azért még túlságosan elavultnak sem: az okostelefonok világában is ez a legelterjedtebb. Az előző oldalon már érintőlegesen szóltunk arról, hogy az operációs rendszer SD-kártyáról fut. Az adattárolót particionálni is kell, amelynek eredményeképpen három partíciót kapunk: egyet az OS tárolásához, egyet a szoftverek telepítéséhez és egyet az adatok tárolásához. Az OS-nek 1,66, az appoknak 1,91 GB jut, így a 8 GB-os kártyán 4,11 GB marad az adataink számára. Ha 32 GB-os kártyát használunk, akkor ez utóbbi partíció lesz nagyobb kb. 22 GB-tal. És ehhez jön még hozzá az a kapacitás, amelyet a microSD-kártya ad, ha használjuk ezt a slotot is.

Az SD-kártya alkalmazása a sebesség szempontjából nem a legjobb: a boot idő több mint egy perc, a piacon vannak olyan készülékek, amelyek ennyi idő alatt háromszor is elindíthatók. Ha viszont frissíteni kell a szoftvert, akkor nagyon jól jön, hogy a kártyát elég csak kivenni. És van még egy nagyon nagy előny: mivel a kártya cserélhető, akár több operációs rendszert is használhatunk párhuzamosan, ehhez csak kettő (vagy több) SD-kártyára van szükségünk.

Távirányító

A Cloud Media készülékei esetében mindig az volt az érzésünk, hogy a távirányító tervezésére nem fordítanak elég időt a mérnökök, a kontrollerek dizájnja valahogyan sosem passzolt a lejátszók dobozához. A helyzet az, hogy ezen a „jó szokáson” most sem sikerült változtatni, a Chameleonhoz melléklet kütyü ezúttal is elég műanyagosra sikerült. Tudása viszont rendben van. Ugyan túl sok gomb nincs rajta, de minden olyan kezelőt tartalmaz, ami ahhoz szükséges, hogy boldoguljunk. A számgombok mellé kapunk egy D-padot, Home, beállítások, menü, vissza, törlés és egér gombokat, hangerőszabályzókat valamint vissza (+előző) és előre (+következő) gombokat is.

Ami egyedivé teszi a kontrollert, az az, hogy van rajta további öt gomb, amely programozható: nem kell nagy dolgokra gondolni, de a bekapcsoló gomb, a hang +/-, a némítás és a forrásválasztás pontosan elég ahhoz, hogy azokat a tévéket is tudjuk kezelni, amelyek a HDMI-CEC-et nem támogatják (vagy legalábbis a Chameleonnal nem működnek együtt a HDMI-kábelen keresztül).

Viszont mivel az OpenHour Chameleon az Androidot futtatja, sokkal kényelmesebb kezelni, ha van egér és billentyűzet is – a NEON Multimedia Kft-től éppen ezért egy másik opcionális kiegészítőt, az AM100-at is megkaptuk, amelynek egyik oldalát használva levegőben működő egérként, másikat használva klaviatúraként működik. És mikrofon is van rajta, így hangalapú kereséshez is remekül használható.

Emellett – a használt szoftvertől függően – lehetőség van arra is, hogy az okostelefont használjuk távirányítóként.

Kezelőfelület

Mivel Android fut a lejátszón, a kezelőfelület elvileg teljesen szabadon alakítható – és a Cloud Media élt is a helyzet adta lehetőségekkel, teljesen átszabta az OS gyári felületét. Azonban a módosítások nem azt a célt szolgálták, hogy mindent a médialejátszó funkciónak rendeljenek alá, sőt, éppen ellenkezőleg. Az elérhető opciók a bal oldalon, szépen egymás alatt következnek, görgetni lehet közöttük. Az aktuális választáshoz tartozó további lehetőségek jobbra jelennek meg. Sajnos egy képernyőre csak kevés app fér ki, ezért ha sok alkalmazást telpítettünk, akkor a navigáció kicsit nehézkes és lassú lehet közöttük – éppen ezért a leggyakrabban használt programokat kiemelhetjük a kedvencek közé. Alapesetben sem az értesítési tárhely sem az Android szoftveres gombjai nem látszanak, de ezeket bekapcsolhatjuk a menüben – ennek nyilván csak akkor van értelme, ha nem az alap távirányítót használjuk, hanem valamilyen egeret is. A szoftver az SD-kártyás megoldás révén könnyen frissíthető PC-ről, de természetesen van lehetőség arra is, hogy amennyiben új verzió érkezik, azt OTA frissítéssel, vagyis a távirányítóval telepítsük.

A beállítások között említésre méltó a hálózati beállítás (vezetéks vagy WiFi), a kimeneti jel formátuma (2160p/1080p/720p/576p és a képfrissítés beállítása (24-60 Hz, felbontástól függően) valamint az, hogy a hangot hogyan szeretnénk továbbítani (analóg/digitális). Illetve van még egy haladó beállítások, ahonnan az Androidtól megszokott paramétereket találjuk – ezekre egy médialejátszónál igazából nincsen túl nagy szükség.

A többi platformhoz képest az Android erőssége ezúttal is abban rejlik, hogy a készülékre rengeteg alkalmazást tölthetünk le – és nemcsak olyan programokra kell gondolni, amelyek a képek, videók és zenék lejátszásában segédkezhetnek. Persze nyilván mindenki kívülről fújja, hogy ott van a Facebook, a Twitter, a YouTube, a Picasa és társai, de ezek mellett még egy sor játékot is letölthetünk, így a Chameleonra nem feltétlenül csak egy médialejátszóként kell gondolni, hanem akár játékkonzolként is. Nyilván azt, hogy milyen játékokkal tudunk játszani, nemcsak maga a vas határozza meg, hanem az is, hogy milyen kontrollert kötünk hozzá. A tapasztalatok és a benchmark programok szerint a legtöbb 3D-s játék 30 fps feletti sebességgel fut, de egy autós játék esetében például mindez hiábavaló, ha csak az alap távirányítót használjuk mivel azzal elég nehéz lesz a kanyarokat precízen bevenni. Az SD-kártya teljesítménye, a boot idővel ellentétben, a játékok futtatásakor már nem igazán érződik.

Visszatérve a médialejátszó szoftverekhez, az aktuális változattól függően a Cloud Media az eHomeMediaCentert adja, de természetesen semmi akadálya nincsen annak, hogy alternatívákat telepítsünk. Sőt, ezt maga a Cloud Media is ajánlja: az OpenHour Chameleonhoz az SPMC-t érdemes feltenni a gyártó szerint, amely az XBMC-ből lett Kodi egyik változata: mégpedig direkt a Rockchip RK3288-hoz készült verzió. Ebből adódóan elvileg jobb és stabilabb működésre számíthatunk, viszont mivel nem hivatalos változat, ezért nem garantált, hogy a Kodi újdonságai mindig és főleg gyorsan bekerülnek. A tapasztalatok ugyanakor azt mutatták, hogy a Kodi sem omlott össze, így véleményünk szerint túl nagy jelentősége nincsen annak, hogy az SPMC-t vagy a Kodit használjuk-e.

A teszteléshez a szokásos szettet használtuk (amely most már H.265 kódolású 4K-s videókkal is kiegészült), és a fájlokat megpróbáltuk lejátszani LAN és WiFi kapcsolat segítségével DLNA-szerverről, és közvetlenül a lejátszóhoz csatlakoztatott USB-s adattárolóról is. A legjobb teljesítmény, nem túl meglepő módon, akkor kaptuk, ha a fáljokat közvetlenül merevlemezről játszottuk le (FAT-32 és NTFS támogatottak alapesetben, rootolás után ext3/ext4 is), ebben az esetben az adatátviteli sebesség közelített a 30 MB/s-hoz, ami 240 Mbps-nak felel meg, tehát bőven elég bármilyen kódolású fájl lejátszásához. A LAN esetében a kapcsolat már távolró sem volt ennyire jó, a 100 Mbps-ot sem tudtuk elérni, ami azt jelenti, hogy a 4K-s fájlokkal gondok lehetnek, ha DLNA-szerverről játsszuk le őket. A 1080p-s videókkal viszont nem volt baj, ezek még WiFi-ről is kifogástalanul működtek – de nyilván az, hogy a WiFi sebessége mire elég, az nagy mértékben függ attól is, hogy a router és a lejátszó között milyen minőségű kapcsolatot lehet kiépíteni. A teszt során az eszközök kb. 4 méterre voltak egymástól, különösebb akadály pedig nem volt közöttük.

Az OpenHour Chameleon különdösebb gond nélkül birkózott meg a legtöbb fontos formátummal és kodekkel. Bár a formátumtámogatás attól is függ, hogy milyen lejátszót használunk, nagy általnosságban elmondható, hogy a lejátszó a következőkel boldogul:
Konténerek: AVI, MPEG, WMV, ASF, FLV, MKV, MP4, M4A, OGM, 3GP, FLI, FLC, BDMV, DVD-ISO, BD-ISO
Video kodekek: MPEG-1, MPEG-2, H.263, MPEG-4, AVC/H.264, HEVC/H.265, RMVB, WMV/VC-1, WebM/BP9
Audio kodekek: WAV, MP2, MP3, AAC, AAC+, Vorbis, AC3, Dolby Digital Plus, TrueHD, DTS, DTS-HD, FLAC
Kép: BMP, JPG, GIF, PNG, TIFF, MNG
Feliratok: ASS/SSA, MicroDVD, SMI, SRT, SUB, VOBsub

A 1080p-s videókkal a készüléknek nem volt baja, egyes esetekben, amikor a film mellé AC3 hang tartozott, akkor ritkán egy-egy kisebb megakadást észrevettünk. A Blu-ray képek lejátszása gond nélkül ment, és nem számított az extrém magas, akár 80 Mbps-os bitráta sem. A 3D-s anyagokkal már más a helyzet, ezek támogatása egyelőre messze nem teljeskörű, az SPMC például még mindig csak béta módban kezeli őket. És sajnos egyelőre a 4K-s filmek támogatása sincsen teljesen rendben, bár ez szinte biztosan nem a hardver, hanem a szoftver hibája. Emellett a digitális hang továbbítása sem feltétlenül működik, amely szintén szoftveres gond: a Rockchip natív lejátszójával nincsen gond, viszont az SPMC és a Kodi egyelőre csak trükkel vehető rá arra, hogy eredeti formában továbbítsa a hangot. Ez egy későbbi szoftvertfrissítéssel remélhetőleg gyorsan megoldódik. És nagyon reméljül azt is, hogy a képfrissítés automatikus beállítására is hamarosan képes lesz a készülék, merthogy ez jelenleg nem megy, ami gondot okozhat, ha valaki netről letöltött filmekekt és sorozatokat is néz: előbbiek bitrátája ugyanis 23,976 fps szokott lenni, utóbbiaké viszont 60, és a tökéletes élményhez kézzel kell váltani – minden esetben.

A 4K-s filmeknél a lejátszó a 3840×2160 pixeles felbontást és a REC.2020 színteret támogatja, viszont néhány esetben szinkronizációs problémákat tapasztaltunk, vagy azt, hogy a lejátszás sebessége nem egyezett a videofájl képsebességével.

Zajszint

Az OpenHour Chameleon esetében zajszintről igazából nem beszélhetünk, mivel mozgó alkatrész nincsen a készülékben; sem adattároló, sem ventilátor nem működik benne. A hűtést teljesen passzív módon oldották meg a mérnökök, részben ez a magyarázat arra, hogy miért készült a teljes borítás alumíniumból: a letjátszó teljes felülete hűtőbordaként szolgál. Mondjuk túlságosan nagy hőtermelésre azért nem is kellett számítani, mivel lényegében egy okostelefon hardvere dolgozik az eszközben. Ennek megfelelően huzamosabb használat során a burkolat melegedhet, de attól nem kell tartani, hogy akár egy kicsit is felforrósodna.

Összegzés

Az OpenHour Chameleon egy jól sikerült, de egyelőre nem teljesen kiforrott set-top-box. Szándékosan nem írtuk, hogy médialejátszó, hiszen a Cloud Media PopcornHour termékvonalával ellentétben ezúttal nemcsak a multimédiás tartalmaké a főszerep, hanem a könnyű bővíthetőségé, és a játékoké is. Számunkra talán mégis a médialejátszó képességek a legftontosabbak: nem túl meglepő módon a készülék a „modern” formátumok kezelésével áll még picit hadilábon. A Cloud Media nagy tapasztalattal rendelkezik a médialejátszók gyártása terén, ezért nem meglepő, hogy a 1080p-s és alacsonyabb felbontású filmekkel szinte semmilyen probléma nincsen. Ez nem volt mindig így, és tekintve, hogy a HEVC szabvány még nagyon fiatal, igazából az lenne a meglepő, hogyha már most minden flottul menne.

A készülék dizájban jó, gyors a hardvere, a rendszerszoftvere pedig stabil. Tudása a Google Play Store-ból könnyen bővíthető: és a rengeteg videolejátszó szoftver mellé akár játékokat is használhatunk. Vagy közösségi életet is élhetünk: megy többek között a Skype, a YouTube, van böngésző (Chrome, pl.), így a box a meglévő tévé felokosítására is remekül alkalmas. ÉS mivel nincs benne belső ROM, csak cserélhető SD-kártya, akár több operációs rendszert is használhatunk párhuzamosan. Viszont a fenti hibák mellett a nagatív oldalon szerepel az is, hogy lassan indul, teljesen csak kézzel lehet kikapcsolni, nincs autimatikus képfrissítés-váltás, és a WiFi valamint a Bluetooth kapcsolat is csak opcionálisak.

Forrás:geeks.hu

Honlap készítés