Vélemény: saját nimbuszukat leromboló házimozimárkák

A csúcsról a mélybe

Az elmúlt egy-másfél évtized földrengésszerű változást hozott a szórakoztatóelektronikai, és azon belül is elsősorban a tévés iparágban. Korábban figyelembe se vett, lenézett vállalatok törtek az élre, de már őket is ostromolják a semmiből előtűnt trónkövetelők. Ezzel párhuzamosan betonbiztos alapokkal rendelkező, meghatározó szerepet játszó konszernek kényszerültek háttérbe, csúsztak a jelentéktelenség küszöbére.

A legrosszabb módszer: a filléresítés

Közülük sokan egyenesen arra kényszerültek, hogy költségcsökkentési okokból felhagyjanak a tévégyártással, átalakítsák, hatékonyabbá tegyék működésüket, és a korábbinál jóval kevesebb termékcsoportra koncentráljanak. Ezt az utat járta többek között a JVC, a Pioneer vagy épp a Blaupunkt, és benne van a pakliban, hogy a Sharpra is ez a sors vár. Azonban elkövették azt a megmagyarázhatatlan hibát, hogy a tévés márkanév használati jogát az egész világon vagy bizonyos régiókban egyszerűen eladták. Mégpedig olyan vállalatoknak, amelyeknek csupán a jól csengő név kellett, viszont az innovációt, a kiemelkedő minőséget nem tartják igazán szem előtt, ehelyett az alacsony árra koncentrálnak.

Így fordulhat elő, hogy az egykor prémium kategóriás termékekről ismert brandek logói a hipermarketek alsó polcain tűnnek fel nem túl jó minőségű, ám igen olcsó tévéken. Ez pedig egyértelműen a márkanév elértéktelenedésével jár együtt. Érthető a közelmúltban komoly veszteségeket produkáló anyacégek álláspontja valahol, miszerint ha már felhagynak a tévébiznisszel, akkor legalább utoljára valamennyi pénzt lássanak belőle. De hosszú távon ez egy rossz stratégia. Olyan, mintha a fázó ember felgyújtaná a parkettát, majd az ablakokat, hisz így pillanatnyi meleghez juthat, de a jövőben csúnyán visszaüt majd, amikor befúj a jeges szél, miközben ő a padlón kucorog.

Ezek után például a JVC-nek vagy a Pioneernak óriási erőfeszítéseket kell tennie, hogy felhívja a figyelmet arra, hogy kamkordereik, projektoraik, audiotermékeik, autóhifijeik, fejegységeik továbbra is a régi, magas színvonalat képviselik. El lehet képzelni, hogy mit fog gondolni az az ember, aki először meglát egy ilyen gagyi tévét, majd odatéved a kamerákhoz – mennyi bizodalma lesz majd azokban a termékekben? És akkor még azokról nem is beszéltünk, akik annak a tudatában vásárolnak tévét, hogy épp egy márkás, jó nevű darabhoz jutnak hozzá jutányos áron. Később persze nyilván csalódni fognak, de nem csak a tévében, hanem az egész brandben, vagy rosszabb esetben az egész termékcsaládban. Egy ilyen húzással ráadásul az esélyt is elveszik maguktól, hogy ha a közeljövőben jobbra is fordulnának a dolgok, akkor visszatérhessenek különösebb véráldozat nélkül a tévés üzletágba. Hogy ez nem valószínű? Hogy erre nincs esély? Aki így áll hozzá, az már eleve vesztes pozícióból indul.

Egyébként meg mindenki szeme előtt ott lebeghet az Apple példája. Azé a cégé, amely 15 évvel ezelőtt a sír szélén táncolt, de aztán jött az iPod, és a többi ma már történelem... A JVC és a Pioneer esetében egyébként azért különösen fájdalmas ez a dolog, mert nem is olyan régen mindkét vállalatnak volt olyan televíziója, amely képminőségével magasan kiemelkedett a mezőnyből. A legendás Kuro szériát mind a mai napig emlegetik, de a hibrid HD-ILA modelleknek sem kell szégyenkezniük. Kár, hogy a globális gazdasági válság miatt nem tudták hozni azokat az eredményeket, amelyek egyébként a képességeik alapján kijártak volna nekik.

Lehet ezt okosabban is

Az is előfordul viszont, hogy egy márkanevet vagy divíziót ugyan eladnak, de ez nem jelelenti automatikusan annak elértéktelenedését, lecsúszását a belépő szegmensbe. A Thomson egyes részlegeit például a német Hama csoport vásárolta fel, és forgalmazza azóta is a fejhallgatókat, távirányítókat és egyéb kiegészítőket. De még maradjunk kicsit a Thomsonnál, egészen pontosan a TCL tulajdonába került tévés szekciónál! Az egyre magasabbra törő kínai tévégyártó ugyanis okosan arra használja fel az egykor szebb napokat is megért nevet, hogy közép- és felsőkategóriás modelljeit befuttassa az európai piacon. A kínai gyártókat sokan hajlamosak lenézni, pedig a TCL rendelkezik saját OLED és UHD tévével, komolyan foglalkozik aszemüveg nélküli 3D fejlesztésekkel, és van egy óriási, 110 hüvelykes hajlított 4K modellje is. Vagyis egy nagyon-nagyon komoly konszernről van szó, amelyik tudatosan építkezik, és ebben a folyamatban veti be az egykori francia brandet.

A Grundiggal is nagyjából ugyanez a helyzet. A múltban a szórakoztatóelektronikai ipar csúcsán vagy legalábbis annak közelében üldögélő német vállalatot egy évtizede vásárolta fel az igen komoly terveket szövögető, komoly állami hátszéllel bíró török Arcelik csoport. Tény, hogy ezután a Grundig kicsit megrogyott, évekig nem nagyon találták a helyét, de mostanra a jelek szerint tudják, hogy mit akarnak kezdeni vele. A márka él és virul, komoly tévés termékkínálat fut e név alatt, amelyben megtalálhatóak azUHD modellek is, sőt még egy OLED készüléket is sikerült összehozniuk. Arról szó sincs, hogy ismét a technológiai úttörők közé tartozna a márka, de a második vonal szintjét most már stabilan hozza.

A legjobban ezt a dolgot kétségkívül a Philips csinálta. Sajnos a holland vállalat úgy döntött, hogymegszabadul a szórakoztatóelektronikától, de arra nagyon-nagyon odafigyeltek, hogy a vevő(k) ne rombolják le egy élet munkáját. A tévés üzletágat megvásárló TP Vision mindent megtesz, hogy az élvonalban tartsa a márkát, már ami a fejlesztéseket, technológiai újításokat illeti. Nem tűnt el tehát azAmbilight, sőt a cég kínálatában megjelentek idén a hajlított UHD, illetve Android-alapú tévék is, de van már 4K műsorok rögzítésére és lejátszására alkalmas asztali eszközük is. A Philips projektorokat a Sagemcom gondozza, és ők is előrukkoltak a közelmúltban egy-két egész használható, innovatív termékkel. többek között egy ultrarövid vetítési távolságú és egy hordozható, kisméretű androidos vetítővel. Az AV szekciót pedig hosszas vívódás után a gitárjairól ismert amerikai Gibson kapta meg, amely cég deklarálta, hogy az otthoni audioeszközök piacát is le akarja gyalulni.

Világosan látszik tehát, hogy ha egy vállalat kisebb-nagyobb bajba kerül, akkor nem az a legjobb döntés, ha megpróbálja minél hamarabb elpasszolni a jól bejáratott márkanév egyes termékcsoportjaira vonatkozó használati jogát. Ezzel csak maguknak és a felhasználóknak, a potenciális vásárlóknak okoznak problémát. Csak remélni lehet, hogy minél hamarabb belátják a piaci résztvevők is azt, hogy ez nem járható út, hiszen egy ilyen húzás közép és hosszú távon csak kárt okoz, nem csak az adott cégnek, hanem az egész iparágnak.